- Nyitólap
- 1848. március 15.
- Ajándék ötletek
- AjándékABC
- Anyák napja
- Apróhirdetés
- Ballagás
- Fényképes ajándékok
- Gyermeknap
- Hírek a médiából, médiáról
- Hírek percről-percre
- Horvátország Magazin
- Húsvét
- Időjárás
- Játékok
- Karácsony
- Közlekedés
- Linkgyűjtemény
- Névnapok, utónevek
- Nőnap - nők napja
- Nyereményjáték
- Partnerek
- Receptek
- SMS porta
- Szilveszter
- Technika, IT
- Új tlap szerkesztés
- Útinform
- Valentin nap
- Viccek
- Videók
Tatárjárás - Magyar történelem.tlap.hu
Képes leírás
A tatárjárás Magyarországon
IV. Béla uralkodása elején négy domonkos-rendi szerzetes indult a keleti magyarok fölkeresésére. A négy szerzetes közül csak az egyik, Julianus barát élte túl az utat, aki a Volga középső folyása mentén megtalálta a magyarság Keleten maradt csoportját és hírt hozott a közeledő tatár veszélyről. A kunok fejedelme (Kötöny) a tatár előnyomulás miatt kért és kapott bebocsátást a magyar királytól. Népe azonban megmaradt a nomád állattenyésztés gyakorlata mellett, s a birtokhatárok figyelembe nem vétele miatt hamarosan nagy ellenszenv övezte a kunokat.
A tatárjárás Magyarországon
A mongol törzseket egyesítő Temüdzsint 1206-ban Dzsingisz néven nagykánná választották. Utóda Ögödej lett, de az európai hódítás kötelezettségét unokái, Batu és Berke örökölték. Hadjáratuk 1236-ban kezdődött. A volgai bolgárok, a kunok és az orosz fejedelemségek leigázását követően új államalakulat született: az Arany Horda. Magyarországon II. András (1205-1235) meggyengült központi hatalmat hagyott fiára, IV. Bélára (1235-1270), aki helyre akarta állítani a királyi hatalom tekintélyét. Emiatt az uralkodó és a főurak közti ellentét kiéleződött. Az országot megosztó ellentéteket és a tatár támadás borzalmait többek között a kortárs Rogerius örökítette meg Siralmas ének című művében. Az általa leírtakat számos, nemrég feltárt régészeti lelet is igazolja...
Tatárjárás (Dzsingisz kán és öröksége)
A tatárjárás 'Ebben az évben Magyarországot, amely háromszázötven éven át fennállt, elpusztította a tatárok hada.' Egy osztrák évkönyvíró ezt a megrendítő sort jegyezte be az 1241. esztendőhöz. A menekültek valóban félelmetes eseményekről adtak hírt. A királyi sereg katasztrofális vereséget szenvedett a Sajó mentén, az uralkodót önfeláldozó hű vitézei menekítették ki az ellenség gyűrűjéből, a tatárok a Dunáig szinte mindent felprédáltak. A Dzsingisz kán által megszervezett mongol világbirodalom súlyos árnyéka a Kárpát-medencére is rávetült. A Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállítása ennek a sorsfordító eseménynek állít emléket. A tatár támadás rendkívül feszült belpolitikai helyzetben érte az országot. Az 1235-ban trónra lépő IV. Béla ugyanis nagy energiával látott hozzá, hogy apjáétól gyökeresen különböző elképzeléseit megvalósítsa. Az intézkedésekkel a központi hatalom korábban megcsappant tekintélyét akarta helyreállítani, azonban a kortárs krónikás szerint ezek miatt a magyarok és a király között gyűlölködés támadt. Ráadásul a magyarok közül kevesen érzékelték a tatár veszélyt, jóllehet Julianus barát, illetve a tatárok elől menekülők figyelmeztetései egyértelműek voltak...
Tatárjárás eseményei
IV. Béla (1235-1270) mikor átvette az ország irányítását, legfőbb célja a III. Béla korabeli birtokrendszer visszaállítása volt. Felülvizsgáltatta a korábbi birtokadományokat. A királyi tekintély növelése érdekében felrúgott korábbi hagyományokat. A királyi tanácsban elégettette a bárók székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével senki nem ülhetett le a király jelenlétében. Intézkedései ellenérzést váltottak ki a vezetőrétegben, amit még fokozott azzal, hogy birtokokat egyáltalán nem adományozott. Látva az ellenállást, a birtokvisszavételeket leállította. A kelet-európai tatár hódításokról 1236-ban Julianus barát tájékoztatta az uralkodót. IV. Béla a tatárok elől menekülő Kötöny kun király 40000 emberével együtt befogadta az országba. A kunok vállalták a kereszténység felvételét. A király támaszt remélt a kunoktól a tatárok és a bárók ellen. A kunok betelepítése tovább mélyítette a király és az alattvalók közötti ellentétet. A bárók féltek attól, hogy a király ellenük használja majd a kunokat, a közép- és alsó réteg elítélte a kunok szokásait (pogányság, nőrablás, földmagántulajdon el nem ismerése). Tatárjárás (1241-42) A közelgő veszély nagyságára a király csak Kijev eleste után döbbent rá. Körülhordoztatta a véres kardot, ezzel harcba szólítva a bárókat, servienseket, várjobbágyokat. A tatárok a Vereckei-hágónál betörtek az országba elsöpörve a magyar védelmet...